Az Európai Bizottság jogállamisági jelentésével és az annak kapcsán elhangzott fenyegető nyilatkozatokkal a hazánk (és Lengyelország) elleni támadássorozat új szakaszába lépett.
Innentől kezdve úgy látszik, mi már nem partnerek, szövetségesek vagyunk az uniós, föderalista és ultraliberális fősodor számára, hanem olyan politikai ellenfelek (vagy talán már ellenségek?), akiket meg kell büntetni, sőt horribile dictu, le kell győzni.
Hogy miért?
Mert szerintük Magyarország immáron nem felel meg az állítólagos európai uniós alapértékeknek, tehát nem maradt más hátra, mint hogy vagy kiszorítsák a „klubból” hazánkat, vagy pedig totális önfeladásra és behódolásra kényszerítsék.
Szerintük legalább három szempontból nem felelünk meg az elvárásoknak.
Először is, Magyarországon olyan mély, rendszerszintű jogállamisági problémák vannak, amelyek következtében országunk már nem demokratikus ország.
Másodszor, Magyarország értékrendjében is gyökeresen eltér az uniós elvárásoktól, amit jól bizonyít a nemrég elfogadott gyermekvédelmi törvény. Hiszen, mint jól tudjuk – illetve kénytelen voltunk megtanulni –, az LMBTQI-életmód és a genderelmélet védelme, sőt népszerűsítése, akár a gyermekek körében is, immáron az unió alapértékévé vált. Ursula von der Leyen, a bizottság elnök asszonya a törvényünket „schrecklichnek”, vagyis szörnyűségesnek (rettenetesnek, borzasztónak stb.) nevezte.
Harmadszor, a jogállamisági jelentés Magyarországot azzal vádolja, hogy nem tesz eleget a korrupció ellen, nem lép fel az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) által jelzett ügyek kivizsgálásában, s persze nagy baj, hogy nem léptünk be az Európai Ügyészség nevű nemzetek feletti szervezetbe.
Tehát: Magyarország nem demokratikus, autokrata ország, amely életvitelében, kultúrájában, értékrendjében is szembemegy az uniós alapértékekkel, ráadásul velejéig korrupt ország – és ez igaz Lengyelországra is.
Következmény: e két ország ellen fel kell lépni, mert immáron nem szövetségesek, nem is partnerek, hanem politikai ellenfelek.
Mit is mondott erről korábban Katarina Barley, ez az Orbán-gyűlölő szocdem asszony? „Magyarországot és Lengyelországot ki kell éheztetni.”
Mit mond most? A két ország EU-s pénzeit blokkolni kell, amíg nem állnak be a sorba.
Mit mondott a holland miniszterelnök, Mark Rutte az uniós csúcson? „Magyarországnak vissza kell vonnia a törvényt, és térdre kell ereszkednie.”
Didier Reynders pedig most levonta a következtetést: a bizottság a két országgal kapcsolatban kimerítette a párbeszéd minden lehetőségét, ezért a testület továbblép. Közölte: „Ez már nem a megelőzésről szól, hanem a szankciókról.” Hozzátette: „Be kell vetnünk az összes eszközt.”
Világos. Értjük.
És azt is értjük, amit szintén Rutte mondott a csúcson: figyelmébe ajánlja Magyarországnak az EU alapszerződésének 50. cikkelyét, mely szerint bármelyik tagállam dönthet úgy, hogy kilép az unióból.
Erre ma már azt mondom: még szerencse, hogy nem köteleznek a bent maradásra akkor, amikor esetleg valóban megfontoljuk a kilépés lehetőségét, mert nem marad más utunk, csak a saját út, hogy Bíró Zoltán harminc éve megjelent – és most újra aktuálissá vált – könyvének címét említsem.
Rutte tehát feltette a költői kérdést Magyarországnak: miért nem lépnek ki az unióból, ha nem akarnak meghajolni az uniós hatalmak előtt?
Emlékeznek a Mézga családra és a visszatérő végszóra Paula asszonyságtól, aki sopánkodott, hogy miért nem Hufnágel Pistihez ment feleségül? Egyszer csak megelégelte ezt az addig szőnyeg alatt cilinderben futkosó, végtelenül türelmes Mézga Géza, és végre visszakérdezett: tényleg, miért nem?!
A kérdés elgondolkodtató.
Borítókép: MTI/Kovács Tamás
